HANGFELVÉTEL
1 Móz 28, 10-19
Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott. Elért egy helyre, és ott töltötte az éjszakát, mert a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy lépcső állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az Úr állt, és ezt mondta: Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. Azután elnevezte azt a helyet Bételnek – azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és épségben visszatérek apám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.
A mai vasárnap biblia története Jákobbal kezdődik, aki menekül testvére, Ézsau elől, aki meg akarta őt ölni. (Meg tudja valaki mondani, mit tett Jákob, amiért ennyire megharagudott Ézsau?) Valószínűleg sokat vándorolhatott, mert azt olvassuk, hogy a nap már lement és a szabadban töltötte az éjszakát, párna helyett egy követ tett a feje alá, hogy aludjon. Igen szegényes fekvőhelyet sikerült Jákobnak találnia, aki aludt már kemény talajon, az tudja, hogy mennyire kényelmetlen az ilyen. Testvére haragja mellett a rossz fekhely még tovább bosszanthatta Jákobot, de éppen ekkor történik Isten csodája, ahol a nyomorúságos helyzetbe került Jákob megpillanthatja a menny csodálatos világát.Azt olvassuk, hogy álmot látott, de Isten szava valóságosan szól, mert miután felébred, felel Istennek. Az álom és a valóság keveredik a történetben, ahogy a Föld és a menny is átjárhatóvá válik és megszűnnek a határok. Istennek ugyanis minden világ felett hatalma van, pontosabban fogalmazva, a teremtett világ minden részlete felett egyformán ő az Úr. Teológusbarátaimmal pár nappal ezelőtt épp erről elmélkedtem, hogy vajon a menny az egy külön világ, egy külön dimenzió, vagy mindenhol ott van? A mai igeszakaszban azt látjuk, hogy az angyalok fel és lejárkálnak egy lépcsőn, nemcsak fentről érkeznek tehát Isten angyalai, hanem vannak, akik már a Földről sétálnak az égbe.
A közlekedő angyali sereg Isten gondviselését is jól példázza, és segít Jákobot meggyőzni Isten ígéretéről: „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre.” Jákob pedig alázattal felelve szintén ígéretet tesz Istennek, különösen lényeges, hogy szent oszlopot állít fel Bételben, amiről tudjuk a Bibliából, hogy később valóban Isten háza, templom épült ott. Erről a szent földről, a majdani templom helyéről mondja az Úr, hogy vissza fogja majd őt hozni. Nem attól lett a hely különleges, hogy nagy város lett volna, vagy szép nagy piramisokat építettek, hanem azért, mert ez a hely Istennek szent volt. Pál apostol leveléből, (1 Kor 6,19) pedig tudjuk, hogy a testünk a Szentlélek temploma, az Apostolok cselekedetében a Szentlélek kiáradásáról olvasunk. Mindenki, aki hisz, abban pedig ott lakik a Szentlélek. Isten ígérete, hogy mindig velünk lesz, és visszahoz minket a szent templomához, így még tágabb értelmet kap.
Szerintetek Isten hol lakik? A mennyben? Közöttünk? Vagy itt a templomban, amit Isten házának hívunk? Valójában Isten mindenhol jelen van, de legközelebb hozzánk a szívünkben van. Isten azt ígéri, hogy bármikor, ha szükségünk van rá, sőt akkor is, ha el is feledkeznénk róla, és akkor is, ha valami nagyon rosszat teszünk, mint Jákob, ő akkor is jelen van, és nem felejti el az ígéretét. Dehogy Istenről el ne feledkezzünk, és hogy meg ne bántsuk őt, ahhoz szükséges az alázat. Ma nem csak Jákob alázatos ígéretéről olvasunk, hanem ott van a leprás ember példája is. Tíz emberről olvasunk, akik ettől a szörnyű betegségtől szenvedtek, Jézus meggyógyítja őket, de csak egyetlen ember megy vissza hálát adni. Mind a tíz ember kiáltotta, hogy Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!, de csak egy ember mondta, hogy „Köszönöm”. Az igazi alázat nem csak egyszerűen könyörgés Istenhez, hogy enyhítsen a gondjainkon, hanem hálaadás is, mindazért, amivel megajándékozott.
Gyakran sajnos én is csak arra figyelek leginkább, hogy mi a következő teendőm, és hogyan érhetem el a célom. Ebben a tanévben figyeljünk többet Istenre, aki mindig velünk van, és figyeljünk többet, barátainkra, testvéreinkre, szüleinkre, tanárainkra, mindazokra, akiken keresztül Isten minket jó úton szeretne vezetni. Tanuljuk meg szem előtt tartani a céljainkat, a jó jegyeket, a jó bizonyítványt meg a sportteljesítményt, de tudjuk élvezni a pillanatot is. Mert Isten itt van köztünk, és itt van a világban, és ha jól figyelünk, még valahol talán egy angyalt is láthatunk. Ámen.
Urunk, hálát adunk Igédért, amivel ma megszólítottál minket. Kérünk, add nekünk Szentlelkedet, hogy mindig emlékezzünk arra, amit ígértél, és ne feledkezzünk meg mi sem arról, amit nekünk tennünk kell. Nyisd meg az egeket, hogy angyalaid mellettünk állhassanak a tanév kezdetén, és erősíts minket rajtuk keresztül is, mikor meggyengülünk a hitünkben. Taníts meg minket, hogy tudjunk hozzád könyörögni, de meg is tudjuk köszönni a csodáidat. Ámen.
Ein Lutheraner 